A hetedik szó: Excalibur

Sokat gondolkodtam, hogy is lehetne leírni azt, ami most vele, velem, velünk történik. Könnyen rájöttem, hogy erre nem sok esélyem van, hiszen tapasztalat hiányában nehéz beszélni olyan dolgokról, érzésekről, amiket szinte nem is ismerünk, vagy ebben a formájában új. Csak gondolkodtam, gondolkodtam... Arra jutottam biztosan, hogy ami velem történik, az rajtam kívül senkivel sem történhetett. Aztán bevillant ez a kép, az Excaliburról.

Nem tudom melyik vagyok én...

- A kard amit csak az arra érdemes tud kihúzni.
- A kő, ami fogva, de egyben biztonságban is tartja a kardot.
- Az arra érdemes, aki ki tudja húzni a kőből a kardot.

A történet szerint aki kihúzza a kőből a kardot, az legendás harcos lesz, aki megvédi az országot a támadásoktól. De ha kudarcot vall, akkor a kard visszarepül a kőbe. Bele lehetne ebbe látni mindenfélét, én mégis a saját példánkat látom benne.

A mostani értelmezésem szerint (mely több mint valószínű, hogy értelmetlen lehet, mert a szerelemben miért is kellene keresni értelmet....) mindenképp a kiválasztott szerepe jutott nekem. A Kard az maga a szerelem, a Kő pedig a félelem jelképe.

Ebben a megvilágításban én húzom ki a kardot, de nem azért mert arra érdemes vagyok, hanem mert Ő arra érdemes, hogy kihúzzam miatta...

Egy zaj, ami az ihletet adta: