A blog címe és a dizájn eddig nem igazán passzolt. Egészen mostanáig. Bennem a sötétség már rég eltűnt, mint ahogy az életemből is.
Tűnjék el hát innen is! MOST!
2012. július 20., péntek
2012. július 18., szerda
Helyzetjelentés
Gyorsan telik az idő. De nem eléggé!
Több mint 3 hónapja boldogabb vagyok, mint bármikor. Viszont még 25-öt kell aludni. Mihez? Hm.... :) A nyaraláshoz. Húú nagyon várom már. Életemmel meglátogatjuk Kaposvár városát, és igyekszünk a lehető legtöbb nyomot hagyni. Na nem ám a városban, hanem magunkban. Egymásban. Tegnap este már írtunk egy listát, hogy az én Drágám mit hoz magával :):):) Majd én is összeírom, sőt inkább most :)
- Ruha
- Pénztárca
- Telefon
- Jómagam
Azért lett ilyen rövid, mert full leszarom mit hagyok itthon, de Ő ott lesz. Velem. Kettesben.
Izgatott vagyok már most is, mi lesz akkor?
De addig majd valahogy lefoglaljuk magunkat.
Lassan rá fog férni erre a blogra egy kis ráncfelvarrás.
De addig majd valahogy lefoglaljuk magunkat.
Lassan rá fog férni erre a blogra egy kis ráncfelvarrás.
2012. július 7., szombat
A Névnapom
Ezen a szép nyári reggelen arra ébredtem hogy névnapom van. Fura is volt, mert csak ritkán szokott lenni, 1 évente, meg ezt tudom is. De ma mégis meglepődtem ezen. Már csak azért is, mert annyira nem szokott sokat jelenteni nekem ez a nap. Általában a szeretteimen kívül mindenki elfelejt ha nem bököm ki egy beszélgetés, vagy kocsmai kiszolgálás közben, hogy "-Te figyu! Meghívlak egy sörre! -Há mé?!?!? -Mert ma van a névnapom! -Ja oké, köszi!"
Szóval eddig az elmúlt 5-6 évben ez így telt, de ma valami változott. Nagyot változott.
A Kedvesemhez átmentem félkómában, mert rosszul aludtam az éjjel a meleg miatt. 10 óra múlott pár perccel. Ő épp az ebédet készítette nekem szíve minden szeretetével. Akkor, délelőtt, nagyon éreztem, hogy ez rólam szól, hogy nekem készül az ebéd, és hogy minden mozzanata, még a lélegzete is azt suttogja a fülembe, hogy SZERETLEK! A kedvenceim, krumpli leves és rántott sajt készültek nagy odaadással. Istenem.... soha nem fogom ezt elfelejteni. Leültünk enni, folyamatosan figyelve voltam hogy nem-e fordulok le a székről, vagy ilyesmi. Olyan aranyos volt. Mint mindig. Ő mindig figyelmes és aranyos. Meg ebédeltünk, aztán maradtam még egy kicsit, majd jöttem haza. Itthon kezdtem el gondolkodni és felfogni hogy mi ez ami történik velem, körülöttem majd beraktam azt a számot amit most is hallgatok:
Halgattam ezt a saját stílusom gyöngyszemének számító vérátömlesztést a léleknek, és a könnycseppeket, melyeknek biológiai indíttatásuk nem volt, hogy elhagyják a szememet, mégis megszöktek. Meghatódtam. Ez a szám minden létező érzést a felszínre hoz bennem. Elgondolkodtam, hogy a barátomnak mondott emberek, vagy a nem tudom hány fészbuk ismerősöm közül miért csak 4-5 üzenet jön, ami a nevem napját illeti. Rossz vagyok? A kocsmában is a fentebb leírtak szerint zajlott egy köszöntés, a szeretteimen kívül senkinek nem jutottam eszébe. Illetve csak Tibik, és a Drágám anyuja jött oda hozzám rávezetés nélkül. Mindegy is, mert nem ez a lényege annak, amit próbálok kinyögni.
Ma, minden szomorúbb pillanatomat elnyomta és elárasztotta az az érzés, amit a Kedvesem szerzett nekem és kitöltötte az egész napomat. Soha senkitől nem kaptam ilyen finom ebédet és ennyi ebédbe rejtett szeretetet. KÖSZÖNÖM ÉLETEM!
Szóval eddig az elmúlt 5-6 évben ez így telt, de ma valami változott. Nagyot változott.
A Kedvesemhez átmentem félkómában, mert rosszul aludtam az éjjel a meleg miatt. 10 óra múlott pár perccel. Ő épp az ebédet készítette nekem szíve minden szeretetével. Akkor, délelőtt, nagyon éreztem, hogy ez rólam szól, hogy nekem készül az ebéd, és hogy minden mozzanata, még a lélegzete is azt suttogja a fülembe, hogy SZERETLEK! A kedvenceim, krumpli leves és rántott sajt készültek nagy odaadással. Istenem.... soha nem fogom ezt elfelejteni. Leültünk enni, folyamatosan figyelve voltam hogy nem-e fordulok le a székről, vagy ilyesmi. Olyan aranyos volt. Mint mindig. Ő mindig figyelmes és aranyos. Meg ebédeltünk, aztán maradtam még egy kicsit, majd jöttem haza. Itthon kezdtem el gondolkodni és felfogni hogy mi ez ami történik velem, körülöttem majd beraktam azt a számot amit most is hallgatok:
Halgattam ezt a saját stílusom gyöngyszemének számító vérátömlesztést a léleknek, és a könnycseppeket, melyeknek biológiai indíttatásuk nem volt, hogy elhagyják a szememet, mégis megszöktek. Meghatódtam. Ez a szám minden létező érzést a felszínre hoz bennem. Elgondolkodtam, hogy a barátomnak mondott emberek, vagy a nem tudom hány fészbuk ismerősöm közül miért csak 4-5 üzenet jön, ami a nevem napját illeti. Rossz vagyok? A kocsmában is a fentebb leírtak szerint zajlott egy köszöntés, a szeretteimen kívül senkinek nem jutottam eszébe. Illetve csak Tibik, és a Drágám anyuja jött oda hozzám rávezetés nélkül. Mindegy is, mert nem ez a lényege annak, amit próbálok kinyögni.
Ma, minden szomorúbb pillanatomat elnyomta és elárasztotta az az érzés, amit a Kedvesem szerzett nekem és kitöltötte az egész napomat. Soha senkitől nem kaptam ilyen finom ebédet és ennyi ebédbe rejtett szeretetet. KÖSZÖNÖM ÉLETEM!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)