Gondoltam meglepek valakit ezzel a kis szösszenettel, mert az elmúlt időszakban érzelmi retorika kurzuson vett részt a vadóc, és cirka fél évet öregedett is. Csak simán eltelt az idő, ahogy az lenni szokott. Mostanság leköt a kocsmai munka, keveset alszom, de ma volt a holtpont. Kemény napok ezek, de siránkozni nem fogok. Van mellettem egy angyal, akit nagyon szeretek és tartja bennem a lelket és a holnap reményét. A remény igazából jövőkép, ami biztosan kirajzolódni látszik.
Várom, hogy haladjunk! :) Együtt!
