Most értem haza.
Beszélgettünk, szeretkeztünk.
Megölelt, megöleltem, simogatott, simogattam.
Cigizés közben, illetve inkább a végén megjegyezte, milyen fényesek a csillagok. Ekkor bevillant egy kép... Afféle fantasztikum. Aztán amikor hazaértem, rágyújtottam egy cigire. Álltam a mi kis dohányzó asztalunk előtt és néztem a csillagokat. És megkérdeztem magamtól, mi lehet Ő? Hogy írjam le? Hogy mondjam ki?
Becsuktam a szemem és azt képzeltem, hogy a jobb kezem az ég felé emelve tenyeremmel az ég felé mutatok. Ekkor az összes csillag lassan és büszkén szépen egy origó felé veszik az irányt, és a kezemet veszik célba. Szépen lassan az összes odaér a kezemhez, a tenyerembe. Majd amikor az éjszaka összes fénye a kezemben van, összeszorítom egy pillanatra, és kinyitom a szemem.... Lassan engedek ujjaim szorításából, és a határtalan mennyiségű fény egy nagy csillagszóró módjára elkezd apró csillámokká oszlani. Keringenek egy darabig körülöttem, majd az orrom előtt összpontosulnak, és egy gyönyörű nő alakja kezd kirajzolódni. Majd megjelenik Ő! Ragyog, mint az összes csillag az égen egyszerre, egy testben összpontosulva. Megcsókol. És csak annyit mond: Jó éjszakát!
Majd szép lassan újra szikrákra szóródva visszaszállnak a csillagok a helyükre. Aztán tényleg kinyitottam a szemem. Leégett a cigim. Talán kettőt szívtam bele. Sokkal előrébb sem jutottam, hiszen sem leírni nem tudom még, mit érzek, sem pedig nem cigiztem. De ma is boldogan hajtom le a fejem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése