Az ötödik szó: Titok

Petőfi Sándor: MINEK NEVEZZELEK?

Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép szemeidnek esti-csillagát
Bámulva nézik szemeim,
Mikéntha most látnák először...
E csillagot,
Amelynek mindenik sugára
A szerelemnek egy patakja,
Mely lelkem tengerébe foly –
Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,
Ha rám röpíted
Tekinteted,
Ezt a szelíd galambot,
Amelynek minden tolla
A békeség egy olajága,
S amelynek érintése oly jó!
Mert lágyabb a selyemnél
S a bölcső vánkosánál –
Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,
Ha megzendűlnek hangjaid,
E hangok, melyeket ha hallanának,
A száraz téli fák,
Zöld lombokat bocsátanának
Azt gondolván,
Hogy itt már a tavasz,
Az ő régen várt megváltójok,
Mert énekel a csalogány –
Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,
Ha ajkaimhoz ér
Ajkadnak lángoló rubintköve,
S a csók tüzében összeolvad lelkünk,
Mint hajnaltól a nappal és az éj,
S eltűn előlem a világ,
Eltűn előlem az idő,
S minden rejtélyes üdvességeit
Árasztja rám az örökkévalóság –
Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek?
Boldogságomnak édesanyja,
Egy égberontott képzelet
Tündérleánya,
Legvakmerőbb reményimet
Megszégyenítő ragyogó valóság,
Lelkemnek egyedűli
De egy világnál többet érő kincse,
Édes szép ifju hitvesem,
Minek nevezzelek?
(Pest, 1848. január.)



Mi ez a titok, ami a sajátom, és nem tudok rájönni...A minap (inkább tegnap este) azon gondolkodtam sokat, hogy hogyan lehetne nevezni azt az embert, aki nélkül már nem tudnám elképzelni a napomat. Akinek mindent őszintén elmondok, elmondhatok. Aki nekem mindent elmond, elmondhat. Szerelmem, mert érzem hogy az, érzem azt a bizsergést, a szikrákat a levegőben, az akaratlan mosolyt a számon, amikor meglátom. Legjobb barátom, mert annak ismertem meg, és csak aztán kezdtem úgy érezni, és biztosan tudni, hogy ez bizony visszafordíthatatlan, nem is tudok, és nem is akarok ellene tenni semmit. De barátként ismertem meg, és most is a barátom. A legjobb. De minek nevezzelek? Rájöttem. Te a Társam vagy... Úgy szeretlek, ahogy vagy, és ahogy ember nem is szerethetné az embert, vagy ha igen, azt én nem tudom még szavakba önteni...
De ezt tudod. A lényeg, hogy ez nem titok többé. Senki számára sem.