Szóval eddig az elmúlt 5-6 évben ez így telt, de ma valami változott. Nagyot változott.
A Kedvesemhez átmentem félkómában, mert rosszul aludtam az éjjel a meleg miatt. 10 óra múlott pár perccel. Ő épp az ebédet készítette nekem szíve minden szeretetével. Akkor, délelőtt, nagyon éreztem, hogy ez rólam szól, hogy nekem készül az ebéd, és hogy minden mozzanata, még a lélegzete is azt suttogja a fülembe, hogy SZERETLEK! A kedvenceim, krumpli leves és rántott sajt készültek nagy odaadással. Istenem.... soha nem fogom ezt elfelejteni. Leültünk enni, folyamatosan figyelve voltam hogy nem-e fordulok le a székről, vagy ilyesmi. Olyan aranyos volt. Mint mindig. Ő mindig figyelmes és aranyos. Meg ebédeltünk, aztán maradtam még egy kicsit, majd jöttem haza. Itthon kezdtem el gondolkodni és felfogni hogy mi ez ami történik velem, körülöttem majd beraktam azt a számot amit most is hallgatok:
Halgattam ezt a saját stílusom gyöngyszemének számító vérátömlesztést a léleknek, és a könnycseppeket, melyeknek biológiai indíttatásuk nem volt, hogy elhagyják a szememet, mégis megszöktek. Meghatódtam. Ez a szám minden létező érzést a felszínre hoz bennem. Elgondolkodtam, hogy a barátomnak mondott emberek, vagy a nem tudom hány fészbuk ismerősöm közül miért csak 4-5 üzenet jön, ami a nevem napját illeti. Rossz vagyok? A kocsmában is a fentebb leírtak szerint zajlott egy köszöntés, a szeretteimen kívül senkinek nem jutottam eszébe. Illetve csak Tibik, és a Drágám anyuja jött oda hozzám rávezetés nélkül. Mindegy is, mert nem ez a lényege annak, amit próbálok kinyögni.
Ma, minden szomorúbb pillanatomat elnyomta és elárasztotta az az érzés, amit a Kedvesem szerzett nekem és kitöltötte az egész napomat. Soha senkitől nem kaptam ilyen finom ebédet és ennyi ebédbe rejtett szeretetet. KÖSZÖNÖM ÉLETEM!
Sze... Utállak! :-) <3
VálaszTörlésSzeretném elérni, hogy minden nap úgy érezd, mintha Téged ünnepelnélek! :-)