2018. január 18., csütörtök

Levél neked

Megint itt vagy? Visszaolvastad, hogy két hónapja mit írtál. Igaz volt és igazi. Szar volt. e már nem az. Felépült. Sok segítség kellett. We live, we love, we lie.

 Változtak a dolgok és az érzések. Most is ez a zene szól a füledbe a tanáriban. dobolsz a lábaiddal és alig tudsz írni... :D Tök jó. Azt kívánod, bárcsak. Bárcsak minden úgy lehetne, ahogy azt az elmúlt két éjjel megálmodtad. Szép minden itt fent. Jó magas lett a fal, a két kis lyuk sem maradt ki. Most jó. Erő, türelem, nyugodtság. Vidám. Szép. Szép. Szép. :')

2017. november 17., péntek

Levél nekem ismét.

Megint itt vagy? Mi a bajod? Csődöt mondott az élet? Mégis mi a faszt vártál? Tönkretetted. Tudom beláttad a hibáidat és nem hazudozol már. Ez rendben van de ne szállj el magadtól. Ez a normális....
Rajta ne akarj segíteni, magaddal baszol ki. Nem lehetsz már ott. A Ló megoldja. Bár lehet más, mint amit mutat. Tényleg mi volt ez a mai? Nem nagyon bírtad. Megint bántottad, csak azért mert ő bántott.... Emlékezz. Hallgasd azt a zenét. Kurvára eltaláltad a verset. Az talán tetszett neki. Nem foglalkozhatsz a lelkével mindig. Úgysem veszi észre sosem, ez már bélyegezett dolog. És neked sem jó. Holnap reggel legyen olyan mint ma reggel. Tudd hol vagy. A sötétben. Lent. Nem ijedsz meg. Már a zene is erősít. Ütemre rakod a vaskos téglákat, amin senki nem fog tudni sem változtatni, sem áthatolni, de még átlátni sem. Egy szinttel feljebb vagy. Tervezd meg a hétvégét, ott az a broda disco. 8.-os korod óta nem voltál ott, ismerős a DJ. A régi exed, aki ott lesz, pedig nem érdekel. Változtál és ő is. Férje van és esély sincs arra, hogy többet bántson. Emlékezz, az jusson eszedbe, mennyire cinikus és bántó volt. Emlékezni fogsz. De csak egy pillanatig. Többet nem is ér még fejben sem. A fejedben most úgy sincs hely, a kezedben viszont van. Pakold a falat. Két pici lyukat ne felejtsd el! Mindegy hova, fentre vagy lentre. Nem kell odatalálniuk. Majd te fogod a kezüket. Szólok ha előrébb vagy. Erős vagy. És minden mai jót és rosszat is szívj magadba! Kibírod! Elbírod! A lelked erős és nagyon sok hely van a szívedben. Nincs fizikai fájdalom. Ez a lelked. A zene pedig erősít. A gyomorideg reggelre eltűnik, ahogy minden szerda reggelre is eltűnt. Nincs kedd. Csütörtök van. Ma már nem szenvedhetsz többet. Amit ma mondott.... Vagy nem foglalkozol vele és bent tartod magadban, a szívedben, ahol mindig is volt. Vagy kidobod most azonnal. Onnan nincs visszaút. Előbb kész lesz a fal, de sosem fogod visszakapni a szívedbe. Döntsd el. Más opció nincs. A bizonytalanság és a titok megöl. Mindig ki kell derítened. Kiderítetted, de ellene használtad. Ilyen vagy. Ne legyél ilyen. Neked sem esik jól. Inkább dolgozz és akkor nem kell ezen agyalnod. Ha kész a fal, akkor úgy is ki kell dobnod időben. Ketten nem mehettek fel. Mert ő nem te vagy. Ő ide sem való. Ő nem ilyen. Fáj neki saját maga és te is. A Ló csak játék. Pláne mert te csak a régi Ló lehetsz, ő pedig az új. Még csak most jött ki a karámból. Fehéres. De sosem lesz olyan, mint te. Amikor téged meglátott kicsi csikó voltál jó tartással. Aztán megtanult megülni. Betört. Aztán megtört. Ledobtad. Ő is le akart esni, mert mindig ki akarja próbálni, milyen az új védőruha. Hülye játék. Te is megsántultál. Persze hogy az új szebb. Mert nem ülte még. De nem jobb. Sosem lesz olyan. És téged sem ül úgy senki. Szép a zene, csak most vettem észre. Megint leszakad az ég. Kirajzolódott.

47:07 elindulnak.
47:27 karod kinyújtod
47:46 tartod még.
47:54 felsegít

A többit érzed már magadtól is.

A zene erősít. Szívd magadba. Csak így fog menni. Vele is, de távol van már. Az új lóval. Onnan csak akkor ér vissza hozzád, ha nem jön. Hanem te mész. Nem kell odaérned. Talán akkor is érted jön, ha elindulsz. Abba meg te sem halnál bele. A kérdés, hogy megint kibaszik veled az idő? Pont akkor fordul meg, amikor eltűnsz. Sántán nem tudsz elmenni. Csak eltűnni és lemenni. Ide. Szevasz. Kinek beszéltem eddig? Ja a zene. Szép. Épp kirajzolódik. Csók. Szeret? Sosem vesz komolyan, mert csak a saját baja érdekli. Aki kirajzolódott, ő szeret. De ki ő? Egyenes a haja... Ki ő? Neki nem egyenes a haja. Attól hogy más, még nem szebb. Csak azért egyenes hogy más legyen. Elég. Dolgozz. Szívd magadba és tartsd bent. A szeretet fáj, a fájdalom nem. Építs. És bocsáss meg neki. Magad vedd komolyan. Talán egyszer még észreveszi, hogy komoly vagy. Ha nem figyel rád, nem mehet veled, hiába van lent. Akkor nem viheted fel. Nem léphetsz utána egyet sem, akkor sem ha igazából téged akar megülni. Bocsáss meg neki és dolgozz. Építkezz! Majd írj.

2017. november 16., csütörtök

Levél nekem

Mélyre mentél. Nagyon mélyre. Azon a peremen, amin most állsz, a legtöbben már nem tudnak egyensúlyozni. Azért mennek oda, hogy ne jöjjenek vissza. Te oda rakod az első téglát, a föld magján át, a világ másik felén. Onnan építed fel a falad. Sötét van itt, de csak másnak. A sötét a barátod. A szemed megszokja a sötétséget. Nincs más. Nincs más véleménye. Te vagy csak. Fájdalmadból, ebből az ismeretlen anyagból kezded el lerakni a falat alkotó téglákat. Amikor eluralkodik rajtad egy olyan állapot, amiben jól érzed magad. Teljesen megnyugszol. Az ürességet felváltja a nyugodtság. Nem vagy kíváncsi, nem vagy szomorú, nem vagy összetörve, nem vagy féltékeny, nem vagy semmi. A sötétből kivezető út hosszát te határozod meg. Ki akarsz jönni? Más azért jön, hogy ne menjen már vissza. De nincs más. Csak te. Nincs más. Építkezz. Nem félsz, hogy leesel. Attól sem, hogy fel. Itt vagy. Hol? Mindenhol. Minden energia a tied. Építs belőle. Magad építsd. Vérből, könnyből, fájdalomból, nevetésből, szeretetből. Érezzenek. Maradj megfogható. Amikor felérsz, magas és stabil építményen fogsz állni. Minden olyan egyszerűnek tűnik. A szeretet fáj, a fájdalom nem. Egyszerű. Ne meséld el olyannak, aki nem érti. Meséld el nekem. Majd írj!

2016. november 30., szerda

Én

Leginkább fogalmam sincs, mi lesz így velem. Azt hittem megtanultam beszélni. Ez így is van, alapjában véve helytálló, csak nem értem mit mondok.

Teljesen más nyelven szólaltam meg az elmúlt hónapokban, és se én, sem pedig a családom nem érti.

Nem akarom őket elveszíteni.

Szeretem őket.

Vadóc szeret, beszél és soha semmi nem érdekelte még ennyire, mint az, ami eddig csak árnyék volt.

2014. december 24., szerda

Az ajándékkeresés...

Hát ezt is megtaláltad. Egyre közelebb vagy az ajándékodhoz!

A következő állomáson könnyítettem, nem akarom tovább húzni.

Az a Trónok Harca könyv, amit még nem olvastam!

További jó keresgélést! <3

2013. január 23., szerda

Hahó!

Gondoltam meglepek valakit ezzel a kis szösszenettel, mert az elmúlt időszakban érzelmi retorika kurzuson vett részt a vadóc, és cirka fél évet öregedett is. Csak simán eltelt az idő, ahogy az lenni szokott. Mostanság leköt a kocsmai munka, keveset alszom, de ma volt a holtpont. Kemény napok ezek, de siránkozni nem fogok. Van mellettem egy angyal, akit nagyon szeretek és tartja bennem a lelket és a holnap reményét. A remény igazából jövőkép, ami biztosan kirajzolódni látszik.

Várom, hogy haladjunk!  :) Együtt!

2012. július 20., péntek

Átalakulás

A blog címe és a dizájn eddig nem igazán passzolt. Egészen mostanáig. Bennem a sötétség már rég eltűnt, mint ahogy az életemből is.

Tűnjék el hát innen is! MOST!